2 éve az Ukrajna és Oroszország közötti konfliktus után az emberek nehéz döntéseken, megosztott családokon gondolkodnak

Az országban és Kanadáig tartó ukránok számára az orosz invázió szombati második évfordulója az elveszett életekről, a szétszakadt családokról, a meghozott nehéz döntésekről és a még nehezebb döntésekről való elmélkedést jelent.

Edmontonban Cornell Zubritsky főpap minden héten látja a plébánosok körében az ukrán ortodox katedrálisban. Keresztelő János.

Azt mondja, hogy az oroszok 2022. február 24-i megszállásakor a győzelem és a béke korai reményeit utolérte a pesszimizmus és a komorság, amit tovább súlyosbított a kongresszusi és az Egyesült Államok politikája, amely kérdéseket vetett fel a háború sújtotta nemzetnek nyújtott további támogatással kapcsolatban. .

„A düh, a szomorúság, az optimizmus hiánya eléggé elterjedt” – mondta Zubritsky.

„Eleinte (a gyülekezetek) azt mondták: „Néhány hónap múlva valószínűleg hazamegyünk.”

„Szerintem kezd belesüllyedni, hogy talán azért vannak itt, hogy maradjanak. Nem mehetnek haza.”

Victoria-ban Max és Viktoriia Shkurupli talán hazamennek.

Vagy talán nem.

És ha hazamennek, aggódnak, hogy mit találnak.

A pár a háború kitörésekor átvette az irányítást egy családi tulajdonban lévő utazási iroda felett Ukrajnában.

„Biztonságosabb helyet kellett keresnünk gyermekeink számára, és ekkor született meg a döntés” – mondta Max Shkurupli.

„Pszichológiailag nem biztonságos. Fizikailag nem biztonságos, hogy a gyerekek az országban maradjanak. Ezért a családom szinte azonnal elment.”

Végül felvették a kapcsolatot Cathy Scott Victoria utazási ügynökkel, aki felvette őket, és Kanadába vitte őket, folyékony tudásukat felhasználva az üzlet növelésére.

Viktoriia Shkurupli hazament, hogy meglátogassa a bátyját, de azt mondta, furcsa érzés volt: elmenni otthonról, hogy hazajöjjön.

„Amikor visszajöttem és kijöttem a repülőtérről, úgy éreztem, mintha a második otthonom lenne (Kanada volt)” – mondta.

Max Shkurupli elmondta, hogy aggódik amiatt, hogy visszatér Ukrajnába.

„Úgy gondolom, hogy Ukrajna győzni fog” – mondta.

„De sajnos továbbra sem lesz biztonságos környezet a gyerekek számára. Továbbra sem lesz biztonságos környezet a felnőttek számára sem, mert ekkora mennyiségű fegyver fog keringeni a közösségben.

– Lehet, hogy tévedek, és talán sokkal jobb lesz a helyzet.

Calgaryban Anastasiia Stepanchuk azt mondta, hogy hazamehet, ha a szolgálat hívja.

Stepanchuk, aki eredetileg a nyugat-ukrajnai Rivnéből származik, 2018 óta Albertában tartózkodik, és a Calgary Egyetemen végez demenciával és Alzheimer-kórral kapcsolatos kutatásokat.

Azt mondta, hogy szükség esetén visszamegy Ukrajnába, hogy segítsen az újjáépítésben.

„Nem azt mondom, hogy Calgary örökké az otthonom, vagy Kanada örökké az otthonom. Ha otthon van rám a legnagyobb szükség, szívesen visszatérek, és a tőlem telhető legjobbat megteszem” – mondta.

Ukrajnában az Olina Miscsenkohoz hasonló lakosok továbbra is nemcsak a lerombolt otthonokkal, hanem a megromlott kapcsolatokkal is küzdenek, mivel az ősi hűségeket a háborús propagandával keverték.

A rokonok szerint Mischenko továbbra is él és virul Kijevben, túléli a konfliktust, amely elpusztította otthonát, és elidegenítette férjétől és nővérétől.

Hat hónappal ezelőtt a The Canadian Pressnek adott interjújában a kijevi lakásában Mischenko felemelt egy kis kék papírlapot, amelyen a neve és a címe volt.

Ez egy kifakult személyi igazolvány a Kijevtől délre fekvő Mariupolban töltött idejéből, amely biztonságban tartotta. Mindig hordni kellett, és az orosz csapatok kérésére elő kellett állítani, miután behatoltak a városba és romokká tették.

Mischenko családja több száz emberrel a föld alatt húzódott meg a vonatalagutakban. Kevés volt az élelem, a víz és a fűtéshez szükséges üzemanyag. Mischenko azt mondta, le kellett vetkőznie, hogy az orosz csapatok ellenőrizhessék az ukránbarát tetoválásokat.

Végül, mondta, sok lakos elkezdte támogatni az oroszokat, ami arra késztette a rokonokat, hogy forduljanak hozzátartozóikhoz.

„A családom tönkrement. Szakítottam a férjemmel, mert volt néhány probléma azzal kapcsolatban, hogy Oroszországot támogatta” – mondta egy tolmácson keresztül.

„A húgommal nem beszéltem többé, mert ő is oroszbarát, mint a férjem. A nővérem szerint Mariupolban már nincs Ukrajna.”

Rob Huebert, a Calgaryi Egyetem nemzetközi kapcsolatok és biztonsági szakértője szerint a háború különösen keserű, mert a harcolókban sok a közös – a vallás, a kultúra és a hasonló nyelv.

Elmondta, hogy a háború valójában nem két éves, hanem annak a konfliktusnak a kiterjesztése, amely 2014-ben kezdődött, amikor Oroszország annektálta a Krímet.

Ukrajna nem valószínű, hogy megadja magát – mondta.

„Ha megnézzük a második világháború alatt ott lezajlott harcok történetét, és akár az első világháborúig is el lehet menni, az ottani harcok hagyománya az, hogy addig harcolsz, amíg az ellenséged meg nem hal” – mondta.

Edmontonban Zubritszkij azt állítja, hogy a propaganda valós időben játszódik temploma padsoraiban a konfliktusról és annak a holodomorban – a szovjet vezette éhínségről –, amely az 1930-as évek elején ukránok millióit ölt meg.

Azok az ukránok, akik meghaltak vagy kitelepítettek a népirtásban, azt látták, hogy sok otthonukat oroszok vették birtokba, akik csaknem egy évszázaddal később más szemüvegen keresztül látják a modern konfliktust.

„Van egy hölgy a plébániámban, aki nem hívta a fiát, mert Kelet-Ukrajnában él” – mondta Zubritsky.

„A háború elején telefonált. És persze akkoriban csak az orosz tévéhez volt hozzáférése, és alapvetően a propagandagépezet működött.

Azt mondta: „Anya, miről beszélsz? Ez nem invázió. Ez egy mentőakció.”

2:30
Oroszország-Ukrajna: Rájátszás várható a háború 2. évfordulója közepette?

Előző videó

Következő videó