2 évvel azután, hogy a nők kiálltak az iráni rezsim ellen, nem volt mit mutatni a kanadai szankciók miatt – Nemzeti

Amikor 2022-ben nők az utcára vonultak, hogy tiltakozzanak az ellen, hogy Irán megölt egy fiatalt, akinek egyetlen bűne az volt, hogy nyilvánosan mutogatta a haját, Kanada „határozó fellépést” jelentett be.

2022. november 14-én a liberális kabinet két minisztere bemutatta azt a politikát, amely szerintük „megakadályozza az iráni rezsim magas rangú tagjait abban, hogy biztonságos kikötőt találjanak Kanadában”.

Közel két évvel később a kanadai kormány csak egyetlen magas rangú iráni tisztviselőt toloncolt ki, a többi folyamatban lévő ügy pedig teljes titoktartásba került.

Bár néhány magas rangú rezsimtagot kiutasítási meghallgatáson vesznek át, a Bevándorlási és Menekültügyi Tanács zárt ajtók mögött tartja őket.

A Global News kérvényezte az ügyek nyilvános vizsgálatra való megnyitását, de ez eddig nem járt sikerrel. Az IRB úgy ítélte meg, hogy az akták bizalmasak, mert az iráni tisztviselők azt állították, hogy menekültek.

Augusztus 23-án az IRB úgy döntött, hogy a kanadaiak azon jogát, hogy tájékozódjanak a rezsim feltételezett tagjairól, „meghaladják a jelentős kockázatokat”, amelyeket a nyilvánosság okozhat számukra.

Ugyanezen okból kifolyólag az IRB megtagadta az ügyekben hozott határozatai másolatának kiadását – még a nevektől és más azonosításra alkalmas információktól megtisztított változatokat sem.

Mehdi Moradi, egy iráni-kanadai aktivista és író számára értelmetlen, hogy a menekülteknek szánt védelmet a rezsim megvádolt tagjainak adják.

„Ez teljesen elfogadhatatlan. Ez az igazságszolgáltatás parádéja” – mondta a Global Newsnak adott interjújában Moradi, aki a The Hill Times újságban írt a témáról.

Elmondta, hogy az Iszlám Köztársaságból menekülő iráni-kanadaiak félnek a közöttük élő rezsimtagoktól, és tudni akarják, kik ők és milyen pozíciókat töltenek be.

„Ide jönnek, a szomszédokká válnak. Holnap Kanadába mennek, és üzleteket nyitnak” – mondta.

– Talán kínzók voltak Iránban, talán az Iszlám Forradalmi Gárda tábornokai.

Annak a 85 kanadai állampolgárnak és lakosnak a családja, akik meghaltak, amikor Irán 2020-ban lelőtt egy kereskedelmi utasszállító repülőgépet, szintén azt mondták, hogy „átláthatóságot és nyíltságot akarnak az ilyen esetekkel kapcsolatban”.

„Ezek az emberek valójában nem menekültek követelői” – mondta Kourosh Doustshenas, a PS752-es járat áldozatainak családjainak szövetségének szóvivője. – Elsősorban nem szabad itt lenniük.

Megkérdőjelezte, hogy az iráni rezsim magas rangú tisztviselői hogyan érkezhetnek Kanadába, és azt állítják magukról, hogy attól a kormánytól menekültek, amelyet szolgáltak. „Menekülnek önmaguk elől” – mondta.

Kanada akkori közbiztonsági minisztere, Marco Medicino 2022-ben bejelentette, hogy a legmagasabb rangú tisztviselőkre vonatkozó betiltást az „iráni rezsimre vonatkozó eddigi legerősebb szankciónak” nevezte.

Két hónappal korábban az iráni erkölcsrendőrség letartóztatta a 22 éves Mahsa Aminit, aki „nem megfelelő” hidzsábot viselt, és a teheráni Vozara fogolytáborba vitte „átképzésre”.

Néhány perccel azután, hogy megérkezett, összeesett. 2022. szeptember 16-án halt meg, amit az ENSZ nyomozati jelentése szerint a fogva tartása alatt elszenvedett fizikai erőszak volt.

Halála elindította a Nők, élet, szabadság mozgalmat az Iszlám Köztársaság nők elnyomása ellen, de az iráni hatóságok tömeges letartóztatásokkal és gyilkosságokkal leverték a tiltakozásokat.

Irán „a teljes állambiztonsági apparátust mozgósította, hogy elnyomja az Amini asszony halála után az utcára vonuló tüntetőket” – áll az ENSZ Emberi Jogi Tanácsa által márciusban közzétett jelentésben.

„Hiteles adatok szerint 551 tüntetőt öltek meg a biztonsági erők, köztük legalább 49 nőt és 68 gyermeket. A legtöbb halálesetet lőfegyverek okozták, beleértve a géppuskákat is.”

A fellépéssel kapcsolatos brutalitás arra késztette Kanadát, hogy szankcionálja az egész iráni kormányt, és olyan rezsimnek minősítette, amely „terrorizmusban, valamint szisztematikus és súlyos emberi jogsértésekben vesz részt”.

Emiatt 2019. november 15-től eltiltották Kanadába a beutazást mindenkitől, aki a rezsimnek dolgozott vezető beosztásban, a már itt lévőket pedig „eltávolították az országból”.

A Kanadai Határszolgálati Ügynökség honlapján közzétett adatok szerint a szabályok értelmében 82 vízumot töröltek, 15 iráni tisztviselőt pedig kitoloncolásra jelöltek ki.

Egyikük önként hagyta el Kanadát, augusztus 26-ig nyolc másik személyt pedig az IRB elé utaltak meghallgatásra, hogy eldöntsék, kitoloncolják-e őket az országból.

Elsőként Majid Iranmanesh, az alelnök tudományos tanácsadója kapott kiutasítási parancsot, aki Kanadába érkezett, hogy kutatási asszisztensként dolgozzon a Victoria Egyetemen.

2024 márciusában Syed Salman Samani lett a következő, aki kiutasítási parancsot kapott. Irán belügyminiszter-helyetteseként tevékenykedett, de azt vallotta, hogy nem tudott arról, hogy főnöke a tüntetők megölésére utasította a rendőrséget.

A CBSA szerint azonban a mai napig közülük csak egyet távolítottak el. Arra a kérdésre, hogy miért, az ügynökség azt válaszolta, hogy a külföldi állampolgárokat csak akkor lehet kitoloncolni, „ha minden jogi fellebbezési lehetőséget kimerítettek”.

Bár öt ügy „folyamatban lévő”ként szerepel, a CBSA nem fedi fel a rezsim feltételezett tagjainak nevét vagy beosztását. Az IRB sem.

„A menekült igénylőnek képesnek kell lennie arra, hogy bizonyítékokat mutasson be személyes körülményeire vonatkozóan, és válaszoljon rájuk anélkül, hogy félne attól, hogy az életüket veszélyeztető érzékeny információk nyilvánosságra kerülhetnek” – írta az IRB határozatában.

„Minden olyan meghallgatás, amely nem védi a menekült kérelmezőjének magánéleti érdekeit, veszélyezteti a bemutatott bizonyítékok valódiságát, jelentős személyi sérülést okozhat az ügy alanyának, és alááshatja az egész menekültügyi rendszer integritását.”

A rezsim valószínűleg megtanulta, hogyan kell eligazodni Kanada bevándorlási rendszerében, ezért a CBSA óvatosan kezeli az ügyeiket, mondta Doustshenas.

Ám bár a deportálások lassúnak és titkosnak bizonyultak, Doustshenas szerint az iráni tisztviselőkre vonatkozó tilalom valószínűleg visszatartott másokat attól, hogy Kanadába jöjjenek.

„Most már tudják, hogy vége a játéknak” – mondta.

Mielőtt a kormány két évvel ezelőtt elfogadta volna új politikáját, Kanada az iráni tisztviselők és a Forradalmi Gárda, más néven IRGC tagjai menedékévé vált, mondta Moradi.

Azt mondta, hogy az IRGC több tucat kanadai megölése egy rakétával lelőtt kereskedelmi utasszállító fedélzetén, majd a Nők, Élet, Szabadság mozgalom leverése késztette Ottawát cselekvésre.

A kormány emellett kiközösítette Iránt a Külföldi Beavatkozási Bizottságnál, és felfedte, hogy Teherán nyomásgyakorlási taktikát alkalmazott, hogy elhallgattassa kritikusait Kanadában.

„Meg akarnak ijeszteni minket” – mondta Moradi. „Megpróbálják megfélemlíteni a családunkat, hogy elhallgattassanak minket.”

Moradi szerint „teljesen helytelen” és „alapvetően hibás”, ha a kormány megvédi a rezsim tagjainak identitását azáltal, hogy biztosítja számukra a politikai másként gondolkodók védelmére bevezetett biztonsági intézkedéseket.

Azzal vádolta az iráni tisztviselőket, hogy „megkísérelték kihasználni a jogi kiskapukat, hogy elkerüljék a nyilvános ellenőrzést, és csendben megmeneküljenek véres múltjukból, és beszivárogjanak a kanadai társadalomba”.

A kormány vasárnap bejelentette, hogy meghosszabbította a rezsim tagjaira vonatkozó kitiltását. Az új szabályok szerint mindenkit kiutasíthatnak, aki 2003. június 23. után az Iszlám Köztársaságnak dolgozott vezető beosztásban.

De Moradi szerint az iráni-kanadaiaknak tudniuk kell, kik ők és mit tettek, amikor a rezsim szolgálatában dolgoztak.

– Vannak kérdéseink, de sajnos nincs válaszunk.

Stewart.Bell@globalnews.ca